6 December
Reggel valamiért eléggé sokáig olyan 9-ig aludtam. Aztán elindultam reggelit keresni de egyik bolt se volt nyitva de végül sikerült egy kis péksütit találnom. Mindezt úgy tettem meg kb. 2 kmet hogy gyalogoltam de olyan 50 métereket másztam fel és le a hegyekre(nézzétek meg Echo park és Silverlake domborzati térképét). Aztán fürödtem egyet és irány a Griffith obszervatórium ami olyan 1óra utazás volt pedig kb. 6-7 kmet közlekedtem. Az utazásom első meg állója a Macarthur park volt ami tele van hajléktalanokkal( lásd 7 december ) és az egyik része Mindszentyről van elnevezve. Miután meg érkeztem kaptam egy promó jégkrémet aztán fel is vették, hogy mi a véleményem róla tehát lehet, hogy már híres reklámarc vagyok :D Itt miután elkezdtem túrázni ami 30 perc volt őszesen akkor kezdett el pont esni az eső de ez engem nem nagyon zavart. Amikor vissza értem akkor már rendesen esett ezért bementem de nem annyira érdekes még szerencse, hogy ingyenes de azért aki tanult föcit annak ez egy kicsit triviális. Egy kicsit írok arról, hogy mi is ez a park és miért van itt. Ez a Griffith nevű fickó valamikor az elmúlt századba úgy gondolta, hogy minden nagy városnak kell egy nagy park ezért adományozott egy nagyon nagy területet Los Angyeles városának. Az obszervatóriumba meg még űrhajósok is szoktak feljárni az éget kutatni.
Majd mentem a kis Örményországnak elnevezett negyed felé ahol igazából csak kórházak és ilyen nagy cégeknek a telephelyei vannak. Aztán a szomszédos Thaitown-t is megnéztem ahol nehéz kitalálni, hogy milyen kisebbség van itt többségben. Itt igazából csak éttermek voltak és masszázs szalonok. Majd megnéztem a Walk of Fame-en a csillagokat és alig ismertem valakit és a szcientológiások be vittek egy film vetítésre de kb.5 perc után le is léptem. Meg itt nagyon sok az ember és az nekem nem annyira tetszett. Egy kicsit azért benéztem a Hard Rock Cafe-ba is. Aztán elmetróztam egy Örmény vagy milyen étterembe ahol egy nagyon finomat vacsiztam. Sajnos nem rémlik a fogás neve de elvileg marinál marha darabok foghagymás szósszal voltak rizzsel és köretnek volt még hagyma paradicsom és aszalt olíva bogyó, Zeller savanyított paprika és pita. Az biztos, hogy nagyon finom volt és érdekes mellé egy Jallab nevű teát ittam amibe volt a mazsolától elkezdve a mandulán keresztül minden. A lényeg, hogy az étterem neve Marouch és érdemes ide betérni mert jó kaják vannak. Amikor vissza értem beszélgettem egy kicsit az egyik lakótársammal.
7 december
Reggel leübereztem a 7th street-ig ami a belvárost jelenti ettem reggelit a Marie’s nevű kvzóban amit valamiért jól kifogtam mert viszonylag olcsó volt ahhoz képest, hogy mennyire bent van a belvárosba. Ettem egy jó kis curry-s csirkés szendot meg gyümisalátát. Természetesen vagy 4-5 fajta kenyérből lehetett választani. Itt volt egy idősebb nő aki virágokat árult és mondta, hogy egy hónapja még tvben volt valamilyen műsora vagy mi. Itt egy kicsit kitérnék a hajléktalanságra ahogy én tapasztaltam mivel nagyon drága a házak és biztosítások ára ezért sokan csak albérletbe élnek. Munkát is nagyon könnyen el lehet veszteni és ha nem találsz gyorsan újat és nincs pénzed az albérletre akkor irány az utca. Na mivel nem sok mindenki rendelkezik diplomával ezért magadnak kell a szerencsédet megcsinálni egy jobb munkához ez csak mellékesen .De aki itt hajléktalan azoknak a nagy része valamilyen drogot is használ ami nem annyira vicces ha a sátraik mellett sétálsz el.
Vissza Santa Monica-ra mert oda mentem a belváros után. Biztos van sok mindent nézni de nekem valahogy annyira nem tetszett mert igazából a mólon kívül nincs sok minden. Meg nem volt olyan idő ,hogy fürödjek az óceánban. Aztán láttam, hogy a metrókártyám jó kerékpározásra is olyan mint otthon a Mol Bubi, csak hogy még se jó rá ezzel legalább olyan fél órát elcsesztem. A végén át Lime-oztam Venice-be. Itt megértettem, hogy Morrison miért töltött itt sok időt én is leköltöznék oda néhány nyárra. Itt van az a 2,5 km hosszú sétálóutca, ahol boltok illetve éttermek ,zenészek ,deszkások, bicajosok, szörfösök innen származik a szörfözés. Vannak itt még ilyen kis csatornák is amik tényleg olyanok mint Velencében. Majd olyan 4-5 fele vissza indultam mert este koncertre megyek. Este a MacArthur park átváltozik ilyen mexikói foodtruckos/ utcai sütödés dologgá innen vittem haza egy burritot de éppen lekéstem a buszt. Ezért übereztem és a kaja után indultam is a Zebulon nevű kis klubba szerintem olyan 100-at férhetnek be. Az első zenekar a WE’re kevin volt ami egy elektro-punk zenekar volt ha létezik ilyen mindjárt kifejtem. De a történelem megint ismétli magát mert ugye a Deep Purple-ben és a Doors-ba is volt billentyűs. Na az elektro-punk nekem azt jelenti, hogy ilyen punk rock de szintetizátorral felturbózva ami egy nagyon érdekes hangzást ad de szerintem ez lesz a rock zene jövője, aztán lehet hogy valaki megcáfol. A második zenekar a The Perfecionist volt ami egy számomra a Beach Boysra emlékeztető zenét játszott ilyen táncosabb elemekkel. Néha az énekes széttárta a karjait és ezzel azt jelezte a többieknek, hogy stop olyan volt mint egy karmester. Az utolsó fellépő a Frankie and the fishwithches volt ami jó kis old school power popot játszott de jó volt ilyen kis zenekarokat látni. Ez és a külföldi kaják voltak a céljai az utazásomnak.
8 December
Valamikor hajnalba felkeltem, arra hogy a gyomromnak nem annyira tetszik a mexikói kaja és ezért ki szeretné adni magából. Miután ez megtörtént még vissza aludtam és olyan 9 körül felkeltem majd egy gyors tusi és irány a belváros. Aztán korábban leszálltam a buszról mert láttam, hogy egy piac zajlik éppen és gondoltam ez pont jó hely lesz egyet reggelizni aztán vettem is egy Palmiert és egy mandulás kávétortát és még egy etióp kávét amit abban a jellegzetes kávéfőző edénybe csináltak. A Palmier az egy leveles tésztából készült szív a tortát azt el tudjátok szerintem képzelni a kávé meg eléggé erős volt meg egy kicsit zaccos. Aztán utam a Staples Center felé vezetett ahol vettem hokijegyet. Itt szintén vettem ajándékot aztán utam az Union Station főpályaudvarhoz vezetett mert onnan elsétáltam a Chinatwon-ba ami nem annyira érdekes mint amennyire annak hangzik. De az egyik utcán voltak ilyen mindent is áruló boltok ahol konkrétan olyan keskeny volt a polcok között a hely, hogy a vállam súrolta a portékát. Maga a negyed nem annyira érdekes az SF-i sokkal érdekesebb volt. itt már szemerkélt az eső de eze engem nem tartott attól vissza, hogy betérjek a State historic parkba ami egy olyan 2 km hosszú és 3-400 méter széles ovális alakú park. Maga a park is gyönyörű de a története még annál inkább annyit tudtam meg a róla, hogy az elmúlt években épült és a helyi közösség berágott a cégekre, hogy minden hova csak raktárakat építenek és ezt megakadályozták azzal, hogy építettek egy parkot. A közösség saját magának tervezte meg, hogy mi legyen a parkban, mindezt onnan tudtam meg, hogy sok helyen ilyen kis táblákon elárulnak valamit a történetéről. Ezután felszálltam a sárga metróra aminek a helyi megállója ilyen kínai háznak a mintájára lett megépítve. A következő megálló a Little tokyo/Art district. Konkrétan ha jobbra mész el az a japo rész balra meg a művészeké. Először a japán részt néztem meg ami már 1884 óta a város része tehát már jó néhány generáció óta jelen vannak. De igazából egy nagyom nagy piac az egész ahol lehet a Pokemontól elkezdve a katanán keresztül rament v/enni érdekes volt a látvány és ha több időm lett volna biztos meg nézem az atombombákról szóló kiállítást. Tényleg még a legelején láttam egy olyan hadi emlékművet aminek az a neve, hogy Go For Broke ami azokról a japánoknak állít emléket akik a II. világháborúban a saját országuk ellen harcoltak az amerikai hadseregben ha jól rémlik olyan 10000 voltak és nagyon hősiesen harcoltak. Aztán 46-ban valamiért mégis deportálták őket a jenkik. Aztán átbattyogtam a szomszédos művész negyedbe ahol minden fajta falfestmények voltak amik tök jól néztek ki. Egy éppen alkotó művésszel még váltottam is vagy két szavat. Aztán vissza rollereztem a metró megállóig ahonnan elindultam Koreatown felé. Na ez a város rész nagyon furcsa. ahogy leszálltam a földalattiról ilyen helyi éttermek és boltok vettek körül bár látszik, hogy még van itt néhány nagy raktár mert ez az egyik legfrissebb negyed. Aztán valamiért a főútról letértem de kb. 2 blokkot mentem beljebb és ilyen kastély szerű házak voltak ott amit valahogy nem értettem, hogy mit keres az európai stílus a koreai negyedbe de mindegy. Itt beszélgettem egy kerekes székes csávóval, hogy ez most miért van így aztán Ő se tudott rá normális választ adni mert még csak féléve él itt. Aztán bementem egy plázába eredetileg csak mosdó miatt de betértem egy Kpop zeneboltba és hát nagyon furcsa dolgok voltak ott. Majd kerestem egy helyi éttermet aztán meg is találtam egy levesezőt. Amit ettem az egy TtaroguKbap leves volt ami egy zseniális étek. Úgy tálalják, hogy van a leves egy nagy tálba és a tányér amibe van belerakják a tálat az forró és így folyamatosan melegen tartja ameddig eszed. A levesbe volt szét főtt marha meg káposzta, csíra és sok zöldség mellé még volt káposzta valamilyen zöldség plusz rizs mindez kellemesen megfűszerezve. Szerintem életem egyik legjobb döntése volt, hogy bementem ide. Majd amikor visszatértem a szállásomra az egyik lakótársammal még vodkáztunk egy kicsit a beszélgetés mellé.
9 december
A reggeli helyett inkább a elindultam NoHo Art district fele ami North Hollywoodot jelent ez konkrétan a hegyek túl oldalán található a San Fernando völgyben igazából a színészek meg néhány filmstúdió is ide költözött ki már egy ideje. Itt van egy régi vasútállomás amiben most egy kávézó működik itt ettem is egy jó kis tojásos avokadós szalonnás szendót sok salátával és egy bio kávéval ami nekem annyiban különbözött a normálistól, hogy egy kicsit testesebb íz érzete volt. Itt vannak ilyen hirdetőtáblák amiről minden fajta dolgot meglehet tudni az adott negyedről pl.: azt megtudtam, hogy egy krán menekült csináltam Elvisnek és sok más hírességnek az ikonikus ruhait. Itt ha találtam volna egy 8-as vagy 24-es számú Lakers mezt akkor biztos veszek a helyi turkálóban de nem sikerült. Majd miután megnéztem a falfestményeket vissza fele megtaláltam a film akadémia épületet ha jól tudom a tagok azok akik eldöntik, hogy kikapja meg az Emmy-t és az Oscart, mellett volt kiállítás a híres emmy díjasokról természetesen senkit sem ismertem de érdekes volt látni a fejüket. Majd vissza tértem a Hollywood bldra ahol megvettem amit megkövetelt a haza és utána betértem az Amoeba nevű független zeneboltba ahol szerintem az egész fizetésemet ott tudtam volna hagyni de szerencsére türtőztettem magamat. Annyit kell a helyről tudni, hogy saját térképe van a boltnak mert akkora és ez a legkisebb és legfrissebb a 3 közül mint már említettem független tehát ha valaki behoz egy lemezt akkor megveszik. Még ezen kívül van egy Berkely-ben és SF-ben a legidősebb több mint 30 éves ami zenebuzi min én annak ez és a következő egy kötelező megálló. Mert ezután a belvárosi L.A. Live Grammy múzeumot néztem meg ami ahhoz képest, hogy mennyit töltöttem benne nagyon olcsónak számít. Most nagyjából leírom, hogy mi találhatóak az egyes szinteken.
4. Könnyűzene korszakai 50-napjainkig
3. Latin Grammy, híres ruhák és a válogatás alapelvei
2. 40 kép 40 sztori és hangszerek
földszint bolt
Vacsira vettem egy falafel tálat amihez volt humusz és minden zöldség de haza akartam vinni de valamiért egy busz kimaradt ezért vártam vagy félórát és utána meg inkább hívtam egy übert. Egyébként a kaja finom volt. Aztán egy kicsi pihi és irány az utolsó koncert szintén egy kis klub volt ami a The Satelite névre hallgat legalább 4$ volt a sör mert hétfői nap volt az első koncert még valamennyire érdekes volt ilyen indie féleség volt egy nagyon érdekes hangszer ami olyan volt mintha egy állványra lefektettek volna egy elektromos gitárt de valahogy voltak rajta billentyűk is de nagyon furcsa hangja volt. A második meg egy kis lájtos zongorás éneklős zenekar volt akiken mivel majdnem bealudtam ezért inkább vissza siettem még mielőtt ott aludtam volna
10 december
A reggelimet a Silver Lake cafe-ban töltöttem ahol emberek dolgoztak is mert volt ingyenes internet de annak ellenére, hogy az elején azt hittem ,hogy csak ilyen burzsuj újságírók/írok vannak ott akik nem írnak semmit mint a Starbocks-okban szokott lenni (BOJACK részlet) olcsó volt és nagyon finom kaják voltak. Kellet is a táplálék mivel egész nap csak hegyekre mászkáltam először valamilyen lépcsőt néztem meg ahonnan rá lehet látni a városrész nevét adó Silverlake-re de nagyon szép a kilátás onnan. Aztán volt egy másik lépcső ahol rá volt festve franciául, hogy szeretlek LA. Majd elindultam a Sunset bouleward felé ami nekem nagyon bejött mert mindenhol ilyen kis boltok kajáldák és sok bár van. Majd itt meg néztem az úgy nevezett music box steps ami igazából csak egy lépcső ami valamilyen hírességről lett elnevezve. Majd mivel elvileg oda van bejegyezve ezért meg akartam nézni az Epithap Records ami az egyik legnagyobb punk illetve alternatív zenekiadó de az épület zárva volt. Majd ledzsaltam a Historic filipinotownba aminek biztosan vannak szép részei de én nem nagyon találkoztam semmi érdekességgel. Majd vissza fele megnézte Echo parkot egy ilyen kis csónakázó tó a parton meg hajléktalanoknak a sátrai vannak. Ezek után elintéztem a banki dolgaimat majd fel vettem a naplementét és bementem a belvárosba vacsizni a meccse előtt. Egy jó kis kis kínai kaját ettem ami tök fincsi volt aztán elindultam a Staples center felé ahol nagyon soka voltak hoki mezekbe. Nagyjából 30-40 perccel a meccs kezdés előtt érkeztem meg és vagy negyed órába tartott mire megtaláltam a helyemet. Azt hittem, hogy nem lesznek sokan mert kb. 10 perccel a meccs kezdete előtt még félig se volt az aréna. Aztán mire elindult a show addigra már majdnem megtelt. Tényleg egy kicsit hidegebb volt még fent a 3. karéjban is a jég miatt. A meccsen a díszvendég az amerikai foci csapat volt. Ezért a hokisok speckó focis mezbe voltak a focisok meg hokis mezben. Volt himnusz éneklés meg minden sorsolás és még egy háborús veteránt is nagyon ajnároztam. Egyébként a LA Kings Játszott a New York Rangers ellen, a helyi csapat tök utolsó volt a bajnokságba a nagy almából származok meg valahol a középmezőnybe voltak. Az első harmadba mindenki jól támadott és jól is védekezett de a vége előtt olyan 10 másodperccel szerzett egy gól a Kings. Néha ha időt kértem akkor feljöttek ilyen fiatal lányok és srácok és a jég tétjéről a felharcolt jégdarát eléggé látványosan leszedték. A szünetbe ment a minden fajta műsor. A második harmadban már jóval erősebb volt a Kings és a vége előtt 3 perccel szereztek egy újabb pont. Majd 2 játékos között kitört a bunyó mert az természetes része a sportnak, ez úgy működik, hogy ilyenkor leveszik a kesztyűt meg a botot is eldobják és néhány pofonig hadják őket verekedni a bírok majd természetesen leülnek 2percre. Aztán az utolsó játék rész utolsó 5-7 percében a Rangers becserélte a kapust egy mezőny játékosra úgy ,hogy a vége előtt nagyjából 2 perccel az egyik Kings játékost kiállították így 6 a 4 ellen játszottak és sikerült egy gólt is szerezniük de mivel a üres volt a kapu úgy a King megszerezte a harmadik gólját is és felrobbant a Staples center mindenki üvöltött. A New Yorkiak meg szépen kisomfordáltak. Majd mivel buszom csak nagyon furán jött volna ezért inkább haza übereztem. Először azt írta ki, hogy 25 dollárba került az az út ami tegnap 11 volt aztán odébb mentem 3 sarokkal és mindjárt a felére esett ez az összeg.
11 december
Reggel olyan 7 körül futottam rövid nadrágban 4,5 kmet viszonylag gyorsan ahhoz képest, hogy régen futottam már normálisan. Majd ettem egy jó kis pulykasonkás áfonyás szendót jó sok tejjel ott ahol tegnap. Majd össze pakoltam aztán indultam ki fele a reptérre olyan 4 óra alatt sikerült is mindent elintéznem nagyjából arra volt időm ,hogy kvzak egyet mielőtt felszállok. A repülő út alatt beszélgettem a szomszédommal aki ilyen óceánjáróknak a navigációját és internetelérését csinálja és egy kicsit tele van a töke azzal, hogy folyamatosan utazik és soha sincs a családjával még eggyel beljebb meg egy ilyen fiatalabb nőszemély ült aki pont ott lakik ahol én szálltam meg. Megnéztem a Rocketmant ami egy nagyon jóra sikeredett film bár semmit sem tudtam előtte Elton Johnról. Még beszélgettem egy kicsit két Los Angelesi bácsival és az egyik azt mondta, hogy amikor volt Budapesten akkor valamiért a kocsmából elhívta egy csávó, hogy az a barátnőjének a barátnője ne legyen egyedül a buliba ezért Ő önkéntesen vállalta ezt a nagyon nehéz feladatot. És valahogy a hajógyári szigeten kötöttek ki és ott nézték meg a napfelkeltét és utána meg vissza ment a szállodába a feleségéhez. Na Mindegy amikor végleg megérkeztem Bécsbe akkor meg elkezdett havazni eléggé éles váltás volt azért nekem a 20 fokból a 0-ba 14 óra alatt. Este még meg néztük a karácsonyi vásárt.
Képek videok:
http://s349.photobucket.com/user/citromkatika/slideshow/Amcsi/Los%20Angeles
Jégkorong mérközés:
https://www.youtube.com/watch?v=CqrQoOSx9ns
Utolsó utazás:
https://www.youtube.com/watch?v=SYzEhHdhArY
Köszönöm a figyelmet!
U.I. Majd ha még megyek valahova nyaralni akkor jön több cikk.
