Mivel nem nagyon tudtam aludni. Szerintem jobb lett volna, ha 18.-án megyek, mert úgy plusz egy napom lett volna pakolni, mert így nagyon az utolsó pillanatra hagytam mindent. A transzfer olyan 2:50 kor indult, mert még felszedtünk néhány embert, és mint kiderült a testvérem egyik volt osztálytársa is jött velünk. Az egész út előtt kb. 3-4 órát aludtam. Eléggé korán kiértünk a bécsi reptérre. Ezek után kiderült, hogy itt minden automatizált a poggyász feladás és a beszállókártya kinyomtatás is. De szerencsére idővel sikerült mindent megoldani, mert rosszul adtam meg a poggyászok számát. A biztonsági ellenőrzés eléggé gyorsan ment én nagyon komás voltam mintha azt se tudtam volna, hogy melyik országba vagyok. A gép reggel 6:25-kor indult Zürichben szerencsére itt sikerült egy kicsit aludnom.  Pont akkor indult a gép, amikor Bécsben kelt a nap. Utána Zürichből hazatelefonáltam és még a program koordinátor is felhívott, hogy minden rendben van-e. Itt volt vagy 4 órám átszállni, amiből azt hittem, hogy legalább 2 kell majd, hogy mindent átnézzenek, de nem így történt. Nem volt még egyszeri biztonsági ellenőrzés. Át vonatoztam a terminálomra, mert itt a messzire induló gépeknek van egy külön terminál. Az útlevél ellenőrzés is eléggé flottul ment. Aztán csak vártam a gépre.  Még ettem egy szendot a gépre szállás előtt. Csak, hogy tudjátok, mennyit kellet várnom a gépen  13:35-kor szállt fel A gépen mellettem egy nővérnek tanuló kisasszony ült a másik oldalon meg egy öregebb hölgy. Itt nagyon sok kaját kaptam meg se bírtam mindegyiket enni. Itt megnéztem a Bohemian Rhapsody-t, néhány sorozatot és az Endgame-ből néhány részletet. A gépen kb. 1 órát sikerült aludnom. A gép több mint félórával előbb földet is ért csak nem tudtunk beállni a helyünkre. Ez nagyjából délután 4-et jelent San Francisco-i időzónában. Aztán jött a vízum ellenőrzés persze ez magyar idő szerint olyan hajnali 2 óra ahol a szervezetem nem tudta, hogy mi a fene van, mert világos volt. Ezután beálltam a világ leghosszabb sorába, de szerencsére a várakozás után megkaptam a pecsétet és beengedtek. Majd a főnököm elvitt egy kerti partiba, mert, hogy a szállásadóim még nincsenek otthon csak egy óra múlva érkeznek. Az út a Golden Gate hídon keresztül vezetett. A partiban természetesen ittam egy kicsit.  A fiatalok sütöttek egy hatalmas mennyiségű folyami rákot és garnélát, mert ez valami hagyomány. Nagyjából egy órát maradtam és a főnököm elhozott a szállásomig, ami nem volt bezárva. Ahol egy gyors zuhi után egyből bevágtam a szunyát. Aki kiszámolja, hogy ez alatt az út alatt mennyit aludtam az nyer egy valamit.

http://s349.photobucket.com/user/citromkatika/slideshow/Amcsi/Utazas